Holnapután (csütörtökön!) érkezünk Ferihegyre, délután 4:45-kor!!! Addig is sok puszi:)

Afgán barátnőm, Atika

"She mourns" - Anthony képe

Kedvenc professzorom-

mal, Kendi-vel (interkulturális kommuni- káció), akinek két oldalán két barátom, Danny és Trisha vigyorog. Másfél órán át vacogtunk a University of Michigan előtt, hogy bejussunk Desmond Tutu beszédére. A hatalmas kigyózó sor sajnos nem látszik a képen...

De kávéreklámnak is jók lennénk, nem?

A szülinapomon karácsonyfával

Barátnőmmel Trisha-val, és a kislányával, Elsie-vel

Kilátás az ablakunkból

Barátaink Detroit-ban, Beth és Chris

Két kép között

Anthony morfon-

dirozik:)

Hat az ugy volt, hogy amikor Antoine eldontotte, hogy minden batorsagat osszeszedve meg fogja kerni a kezem, vett egy finom kis gyurut az alamosai gyuruboltban. Amikor kesobb aznap felhivta az anyukajat azzal inditva, hogy "Talald ki mit vettem ma!", Carol a sok torkat szorito erzelem kozul a meghatodottsagot valasztva elsoszulott fia tudomasara hozta, hogy Banegas nagymama antik hazassagi es eljegyzesi gyuru-szettje mar evek ota pont erre a pillanatra var, miota Carol uj gyemant kovecsket rakatott rajuk az elveszett helyett. Igy 3 es fel eve ezeket a gyonyoru regi gyuruket birizgalom a bal kezemen, ha ideges vagyok.

2004 decembere ota az az eljegyzesi gyuru, amit Antoine vett, ott szomorkodik egy piros dobozkaban. Vagy tenyleg nem tudta visszavinni az uzletbe Alamosa-ban, mert "Every sale is final!!!", vagy abban remenykedett, hogy hatha olyan helyre koltozunk, ahol legalis a tobbnejuseg:) De mivel erre egyre kevesebb az esely, mult heten ugy dontott, hogy meretre szabatja egy ekszerboltban, es szulinapomra meglep vele. 

Na most ehhez tudni kell, hogy eddig meg nem sokszor sikerult meglepnie az eletben, mert valahogy mindig veletlenul kiszagolom, hogy mire keszul. (De az is lehet, hogy miutan egyszer kapcsolatunk hajnalan reggelizni hivott Alamosaban (Colorado), es kiderult, hogy az etterem Uj-Mexikoban van,  es egy baratja repulon vitt minket oda mindenfele meses kanyonokon keresztul - szoval talan az a baj, hogy ezek utan nehez meglepetest okozni...) Hat most sem volt ez maskent, mivel meglattam a kis piros dobozkat az egyik szobaban valami konyv mogott, mikor beszelgettunk, es jo szokasomhoz hiven rogton kivettem a gyurut es felhuztam az ujjamra. (O meg latta lelki szemei elott, ahogy dugaba dol a terv...) Persze emlekeztem, hogy nagy volt ram, most meg vekonyabb is vagyok, a kezem sincs megdagadva, de rovid tunodes utan visszatettem a dobozba, es ugy csinaltam, mintha talan csak rosszul emlekeznek. Akkor mar sejtettem, hogy ez valahogy a szulinapomhoz fog kapcsolodni. 

A hetveget South Haven-ben toltottuk, ami tolunk Ny-ra van a Michigan to partjan, egy edes kisvaros, jelenleg jegbe fagyva. Egesz hetvegen a fejemben motoszkalt, hogy mikor kapom meg a gyurut, es Antoine hogyan probal majd meglepni, de az elso nap semmi sem tortent. Vasarnap, mikor reggelizni keszultunk (palacsinta, szalonna, juharszirup, es a Szeress ha mersz c. film), tudtam, hogy most lesz valami, ereztem a meglepetes-szikrakat a levegoben:) Kenyelmesen belesuppedtem a fotelba a tanyerommal, de lattam, hogy Antoine palacsintai sokkal kisebbek es helyesebbek, mint az enyemek, ugyhogy szo nelkul 3-at gyorsan kicsereltem....es akkor, ott, a harmas szamu palacsinta alatt valami megcsillant:) 

Olyan volt, mint amikor varod, hogy egy jo szolosat pukkanjon a pezsgosuveg, aztan valahogy szinte hang nelkul kicsusszan belole a dugo...Szoval ez a meglepetes sem ment terv szerint, de legalabb jot rohogtunk. Mar-mar az Antoine eletcelja, hogy sikeruljon tokeletesen meglepnie - es oszinten szolva en nem banom az igyekezetet:)

Rovidhirek Lansing, MI-bol:

Ma reggelre leesett az elso ho! (Kicsit gyer, alig tapad, de azert megis. Tegnap egesz nap szallingozott hellyel-kozzel.)

Pentek este eloszor voltam amerikai football meccsen. (Rengetegen voltak, pedig csak gimnazniumi csapatok jatszottak, es jeghideg szel fujt egesz vegig. De nagyon jo hangulat volt, es mar sokkal jobban ertem a szabalyokat - igy, hogy neha azt is lattam, hogy hol a labda.)

Tegnap vacsoravendegeink voltak, kedvenc professzorom Kendi, fodrasz ferje Will es a 8 eves kisfiuk, Truman. (Erdekes felallas, mindenki azt hiszi, hogy Will a professzor es Kendi a fodrasz. Tobbek kozott szo volt egy szulinapi zsurrol, ahol kutyak kozosultek a kanape karfajan, de ebbe most nem megyek bele. Paprikaskrumplit ettunk, es utana nutellas-bananos palacsintat. Mindezt Egri Bikaverrel mostuk le, amit itt talaltunk! Megiscsak vilagvaros ez a Lansing.)

A legjobb falatot a vegere hagytam: Jovunk haza Karacsonyra! (De csak egy pici idore, mert olyan 10 napot Devan fogunk tolteni megint. A reszleteket meg nem tudom, a jegyek meg nincsenek meg, de 19-20-a korul fogunk repulni.) 

Alig varom!

Desmond Tutu jelentette a mely lelegzetvetelt a het kozepen. Amugy konyvek kozott a foldon talalsz november 17-ig.

"Tehat akik azt mondjatok: Ma vagy holnap elmegyunk abba a varosba, es ott toltunk egy esztendot, kereskedunk es nyereseget szerzunk; azt sem tudjatok, mit hoz a holnap! Mert a ti eletetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig latszik, aztan eltunik. Inkabb ezt kellene mondanotok: Ha az Ur akarja, es elunk, ezt vagy azt fogjuk cselekedni." ~ Jakab 4:13-15 ~

Zsanett holnap jon. Ha az Ur ugy akarja. Mult szerdan kellett volna jonnie, de az utolso pillanatban hatalmas fekete X rajzolodott a tervre. Most, egy hettel kesobb megint izgulunk, megint keszulunk, megint remelunk. Ha hiszel az imadsagban, kerlek imadkozz azert, hogy epsegben ideerjen.

Talan ha Zsan mar mult szerdan jott volna, akkor nem teszek szert egy uj baratra a hetvegen. Atikaval penteken talalkoztam a St. Vincent-ben. Junius 20-a a Menekultek Vilagnapja, ugyhogy nagy unneplest rendeztunk a munkahelyemen sok kulonleges kajaval, zenevel, tanccal. Csostul jottek a menekultek, akiket az evek soran a St. Vincent dolgozoi segitettek a letelepedesben. Jo volt latni a rengeteg kulonbozo nepviseletet, borszint, arcot, nyelvet, embertipust. Az elso csalad, akiket megpillantottam es akikkel beszedbe elegyedtem, Atika csaladja volt. Hangsuly a 'ti'-n, hosszu i-vel: A-tiii-ka. Afgan csalad, masfel eve jottek Lansing-be, elotte 5 evet Palesztinaban eltek. Anyuka 7 gyerekkel, plussz egy par a nagyszulokbol. En hideg svedgomba salatat keszitettem az alkalomra, es mivel Atikanak annyira izlett, megigertem neki, hogy leirom majd a receptet. 17 evesen eleteben most eloszor evett gombat:) Pentek este Anthony-val elmentunk a szupermarketbe, ahol Atika dolgozik, hogy hazavigyuk kocsival es ne kelljen a buszra varnia, ami nem tul surun jar. Es persze hogy odaadjam neki a receptet. Nekem eszembe se jutott, hogy bemenjunk hozzajuk negyed 10-kor, de Atika behivott minket, es fel 1-ig maradtunk... Annyira annyira jo volt megismerni oket! Az anyuka afgan lapos kenyereket sutott, mikor megerkeztunk, a gyerekek jatszottak, rohangaltak, hangoskodtak, a nagyobb lanyok segitettek kabob-ot sutni meg salatat kesziteni, mikozben a nap esemenyeit meseltek egymasnak nevetve...olyan ismeros volt az egesz. Amikor a nagypapa lejott az emeletrol, es elkezdett nekunk tort angollal, csillogo szemmel buszkelkedni, hogy szakacs volt, es majd megtanit minket afgan rizst fozni, akkor majdnem elsirtam magam, annyira emlekeztetett Cs. papara. Jo volt latni, hogy hiaba nincs sok butor a hazban, es negyen alszanak matracon a foldon egy pici szobaban, hiaba, hogy nincs penz uj ruhakra meg kocsira meg mobiltelefonra, ebbol a csaladbol boldogsag es szeretet aradt.
Es hiszem, hogy nekunk sem azt kell keresnunk, hogy milyen dolgokat adhatnank nekik. Annyira konnyu ilyesmivel elintezni egy-egy helyzetet. Latunk valakit, aki szegeny vagy aki szenved, es szeretnenk kiemelni ebbol a poziciobol dolgokkal. Penzt konnyu adni. Levetett ruhakat konnyu adni. De ahhoz, hogy idot, baratsagot, kapcsolatot adjunk, ahhoz sok mindent fel kell aldozni. Persze nem azt mondom, hogy a szegenyeknek nincs szukseguk ruhara, etelre, dolgokra - de ezek csak raadasok. Ahogy Jezusnak is csak raadas volt, ha valakit meggyogyitott fizikailag. Ami igazan fontos, az a sziv gyogyulasa.

Ma elkezdodott a gyakorlatom. (Bocsanat, hogy visszaterek az ekezetek nelkuli irashoz, de kb. haromszor tovabb tart kipotyogni a mondanivalomat azokkal a gyonyoru ekezetekkel, egyreszt, mert el van szokva toluk a kezem, masreszt, merthogy ezen a billentyuzeten nem latszik, h melyik gomb melyik magyar betunek felel meg. Az y-rol es z-rol mar ne is beszeljunk. [A zoknikat mar meg se merem nezni!!! - csaladi vicc]) Szoval. A St. Vincent Catholic Charities nevu non-profit szervezetnel fogok dolgozni 135 ora erejeig a nyaron. Ha erdekel, klikkelj a weboldalon a "Services" szocskara, azalatt a "Fostering Housing Stability"-re, azalatt pedig a "Refugee Resettlement"-re, ugyanis en ezen a reszlegen fogok segiteni. A resettlement az valami olyasmit jelent, hogy attelepites, tehat a Lansing-be erkezo menekulteknek segitenek a letelepedesben. Pontosan meg nem tudom, hogy mit fogok csinalni, de azt tudom, hogy a menekulteknek itt tanitanak angolt, alapveto dolgokat ahhoz, hogy egyszeru munkakat el tudjanak vegezni, segitenek nekik olcso lakast talalni, meg munkat, es megszerezni es kitolteni a letelepedeshez szukseges papirokat. A felettesem egy Hoang nevu vietnami pasas lesz - jo fejnek tunik es rugalmasnak, csak kicsit nehezen ertem, amit mond.

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi menekultet fogadnak itt Lansing-ben es kornyeken, foleg, hogy ennyire a beka feneke alatt van a gazdasag. Tavaly majdnem 500 menekult erkezett, foleg Kubabol, Irakbol, Myanmarbol, es kulonbozo afrikai orszagokbol. Ha sikerul kideritenem, hogy valaki Kubabol mert pont Lansing-be szeretne koltozni, majd szolok. Lehet, hogy kivancsiak a hora, es ugy gondoljak, hogy ha mar lud, legyen kover.
Nagy ez a szervezet egyebkent, majdnem 200 dolgozoja van, es legalabb ennyi onkentes is dolgozik itt folyamatosan. Orommel lattam, hogy rengeteg kulonbozo nemzet kepvizelteti magat a dolgozok kozott - azsiaitol kezdve afrikain at del-amerikai mosolygos nokig mindenkivel talalkoztam. Hat, sem a magyar, sem a nemet tudasommal nem fogok itt sokra menni, de az angol hatarozottan pozitiv:)

Es ha nem lesznek olyan hatalmas viharok, mint tegnap, meg tegnapelott, akkor biciklivel fogok bejarni, hetente negyszer, 20 orara. Igen, rendesen tornado-keszultsegben volt a kornyek az utobbi 2 este, es ahogy ma vezettem Lansing utcain, es neztem a hazak udvarat (ahova tokeletesen belatni, mert kerites sehol nincs), huledezve allapitottam meg, hogy szinte minden kert tele volt hatalmas torott agakkal. A 3 hazzal arebb lako csaladnal egy akkora lombkorona-darab esett a kocsira, hogy teljesen betorte a szelvedot. Eleg felelmetes viharok voltak. Szombat este baseball-meccsen voltunk, amit 9 korul felfuggesztettek az eso miatt (pedig en a meccs utani tuzijatek miatt mentem!!!), es hazafele a kocsiban akkora vihar kapott el minket, amekkorat meg eletemben nem lattam! Semmit nem lehetett latni az ablakokon keresztul, omlott a viz az egbol, mintha dezsabol ontottek volna, es szinte szuntelenul villamlott es dorgott. Aznap ejjel alig aludtam, mert a dorges olyan kozeli es felelmetes volt, hogy felalomban szakadatlanul attol feltem, hogy belenkcsap a villam. Fejben rovid listat keszitettem hajnali 4 korul, hogy miket kapnek fol milyen sorrendben a lakasbol, ha a tuz miatt menekulni kene. Hogy kicsit tovabb ecseteljem a kozhangulatot, a penztarosno ma reggel a boltban megkerdezte tolem, hogy en azok koze a szerencsesek koze tartozom-e, akiknel van aram, es a St. Vincent-nel a dolgozok fele hianyzott, mert azon voltak, hogy eltakaritsak a romokat a hazuk korul.

Úgy szeretem, amikor az este csak úgy csendesen felkúszik rám - észre sem veszem, lassan körülfon, mint ahogy zöld indák körülölelik a mesebeli kastélyokat. Amikor legutoljára felnéztem, még világos volt kinn, most pedig hüvös feketeség borit mindent. Az asztalnál ülök a szobában, az ablak nyitva az orrom előtt, és a sárga és rózsaszin virágaim vágyakozva hajolnak a sötétség felé.

Ma délután egyfajta honvágy vett erőt rajtam. Marianntól kaptam egy CD-t még régebben, amin a Kossuth rádió "Az én hazám" c. müsorának legszebb vallomásai vannak, és eddig még nem volt időm meghallgatni, se hangulatom igazán, de ma találtam mindkettőt, és megmelengette a szivemet. Néha úgy érzem, hogy nem is ismerem Magyarországot. Jártam sok városában, de az egyetlen, amihez érzelmi kapcsolat füz, az Budapest, és még ott is hajlamos vagyok eltévedni....Persze közel áll a szivemhez Nagyfüged, ahogy csak egy kis falu tele gyerekkori élményekkel, a legfinomabb ételekkel, a legszebb nyár esti éggel állhat, és Gyöngyös főtere, és Piliscsaba hajlongó fákkal szegélyezett utai, de a magyar nacionalizmus soha nem fészkelte be magát a szivembe. Néha-néha a múltban felvettem magamra, mint tavaszi kabátot, lelkesedve, zászlót lengetve, őszintén, de nem vált második bőrömmé. Nyilván, hiszen nem magyar a férjem, nem Magyarországon élek, és nem magyarul kommunikálok nap mint nap. Ez mind nem azt jelenti, hogy nem hiányzik millió dolog, kb. 30 ember, ételek, szokások, helyek, illatok....mert igen. És a nyelv. A nyelv az nagyon. Könyvekből, emberekkel, utcán, újságból, táblákon, villamoson, zenével, evés közben. Folyékonyan, tisztán, torpanások nélkül. (Itt közbeszúrnám, hogy ha van olyan új szleng, amiről lemaradtam, akkor szóljatok. Nem szeretnék tátott szájjal bámulni, ha valami olyasmit hallok, amikor legközelebb hazamegyek, hogy "Hát ez nagyon rács", vagy "nagyon selyem", ami valljuk be, nem lenne meglepő a hatalmas leiró erővel rendelkező "nagyon zsir" kifejezés után.)
Szóval azt mondják, hogy az ember akkor tanulja meg igazán, hogy mit jelent neki a hazája, amikor nincs otthon. Úgy látszik, ez nekem több idöbe fog telni, mint 3 év, mert én még csak most pedzegetem. Legalábbis tudatosan. Ha korábban éltem volna, vagy másfajta családban növök föl, biztos egészen máshogy gondolkoznék. A múltkor megnéztük "A szabadság viharában" c. dokumentumfilmet, ami az '56-os eseményeket mutatja be az akkori vizilabdacsapat tagjain keresztül, és végig kétszeres gyorsasággal dobogott a piros-fehér-zöld szivem. Ha átéltem volna ilyen történelmi pillanatokat, vagy mondjuk éveken keresztül néptáncoltam volna, mint a Klári (akinek a férjét mellesleg Koppánynak hivják, nem Anthony-nak vagy Giovanni-nak), vagy olyan környezetben nőttem volna fel, hogy eszembe se jutott volna elköltözni Magyarországról, akkor.......akkor én nem én lennék. Legalábbis nem ez az én.

De talán Isten direkt intézi úgy, hogy mig az egyik a saját országában, a saját "fajtája" közt találja meg a célját és a teljességet, addig a másikat a másfajták vonzzák. Lehet az, hogy az én körülményeim pont arra voltak jók, hogy a különbözö emberek közötti béke hirnöke legyek? Teréz anya 18 évesen elhagyta Albániát, hogy Irországba, majd Indiába költözzön, pedig biztos vagyok benne, hogy Albániában is lett volna dolog. Kötelességemnek érzem leirni a nyilvánvalót, hogy nem hasonlitom magam Teréz anyához, se Amerikát Calcutta-hoz - nem is tudom, melyik lenne a nagyobb átivelhetetlen szakadék, csak azt mondom, hogy az emberi és isteni szeretet sokfelé vihet minket. Ami fontos, az a motiváció.

Mindeközben igenis kommunikálok magyarul, Veletek, olvasok Radnótit, nézek Üvegtigrist, főzök pörköltet, ragasztok Magyarország-matricát a kocsinkra, tanitom Anthony-t (akit még mindig nem Koppánynak hivnak, és én igy szeretem) magyarul, lelkesen hordom a Budapest táskáimat, informálom az itteni embereket a nemzetünkről, és alig várom, hogy megint hazamenjek.

Közben kint még sötétebb lett, és a virágok az elöbb nagyot szippantottak az éjjeli levegőből. Ideje aludni menni. Remélem ma este magyarul álmodom.

A het zeneje: a Garden State CD-je
A het konyve: Gilead Marilynne Robinson-tol
A het filmje: Prince Caspian
A het feladata: megirni egy 8 oldalas hazidolgozatot arrol,hogy ha Isten letezik es jo, akkor mert engedi, hogy legyen szenvedes es fajdalom a vilagban, ami igen aktualis Kina es Burma miatt (is)
A het kihivasa: elerni Zsanettet
A het sikerelmenye: vegre kideritettuk, h h tudjuk elkuldeni azt a $3000-t (!) Devara, ami megmaradt a februari gyujtesbol
A het szulinapja: Piroskae es Anthony nagymamajae ugyanazon a napon
A het etele: chips es friss, kicsit csipos salsa Pablo Pandaria-jaban
A het kerdese: mit fogok csinalni a nyaron?
A het festoje: Anthony Vasquez