Holnapután (csütörtökön!) érkezünk Ferihegyre, délután 4:45-kor!!! Addig is sok puszi:)

Afgán barátnőm, Atika

"She mourns" - Anthony képe

Kedvenc professzorom-

mal, Kendi-vel (interkulturális kommuni- káció), akinek két oldalán két barátom, Danny és Trisha vigyorog. Másfél órán át vacogtunk a University of Michigan előtt, hogy bejussunk Desmond Tutu beszédére. A hatalmas kigyózó sor sajnos nem látszik a képen...

De kávéreklámnak is jók lennénk, nem?

A szülinapomon karácsonyfával

Barátnőmmel Trisha-val, és a kislányával, Elsie-vel

Kilátás az ablakunkból

Barátaink Detroit-ban, Beth és Chris

Két kép között

Anthony morfon-

dirozik:)

Hat az ugy volt, hogy amikor Antoine eldontotte, hogy minden batorsagat osszeszedve meg fogja kerni a kezem, vett egy finom kis gyurut az alamosai gyuruboltban. Amikor kesobb aznap felhivta az anyukajat azzal inditva, hogy "Talald ki mit vettem ma!", Carol a sok torkat szorito erzelem kozul a meghatodottsagot valasztva elsoszulott fia tudomasara hozta, hogy Banegas nagymama antik hazassagi es eljegyzesi gyuru-szettje mar evek ota pont erre a pillanatra var, miota Carol uj gyemant kovecsket rakatott rajuk az elveszett helyett. Igy 3 es fel eve ezeket a gyonyoru regi gyuruket birizgalom a bal kezemen, ha ideges vagyok.

2004 decembere ota az az eljegyzesi gyuru, amit Antoine vett, ott szomorkodik egy piros dobozkaban. Vagy tenyleg nem tudta visszavinni az uzletbe Alamosa-ban, mert "Every sale is final!!!", vagy abban remenykedett, hogy hatha olyan helyre koltozunk, ahol legalis a tobbnejuseg:) De mivel erre egyre kevesebb az esely, mult heten ugy dontott, hogy meretre szabatja egy ekszerboltban, es szulinapomra meglep vele. 

Na most ehhez tudni kell, hogy eddig meg nem sokszor sikerult meglepnie az eletben, mert valahogy mindig veletlenul kiszagolom, hogy mire keszul. (De az is lehet, hogy miutan egyszer kapcsolatunk hajnalan reggelizni hivott Alamosaban (Colorado), es kiderult, hogy az etterem Uj-Mexikoban van,  es egy baratja repulon vitt minket oda mindenfele meses kanyonokon keresztul - szoval talan az a baj, hogy ezek utan nehez meglepetest okozni...) Hat most sem volt ez maskent, mivel meglattam a kis piros dobozkat az egyik szobaban valami konyv mogott, mikor beszelgettunk, es jo szokasomhoz hiven rogton kivettem a gyurut es felhuztam az ujjamra. (O meg latta lelki szemei elott, ahogy dugaba dol a terv...) Persze emlekeztem, hogy nagy volt ram, most meg vekonyabb is vagyok, a kezem sincs megdagadva, de rovid tunodes utan visszatettem a dobozba, es ugy csinaltam, mintha talan csak rosszul emlekeznek. Akkor mar sejtettem, hogy ez valahogy a szulinapomhoz fog kapcsolodni. 

A hetveget South Haven-ben toltottuk, ami tolunk Ny-ra van a Michigan to partjan, egy edes kisvaros, jelenleg jegbe fagyva. Egesz hetvegen a fejemben motoszkalt, hogy mikor kapom meg a gyurut, es Antoine hogyan probal majd meglepni, de az elso nap semmi sem tortent. Vasarnap, mikor reggelizni keszultunk (palacsinta, szalonna, juharszirup, es a Szeress ha mersz c. film), tudtam, hogy most lesz valami, ereztem a meglepetes-szikrakat a levegoben:) Kenyelmesen belesuppedtem a fotelba a tanyerommal, de lattam, hogy Antoine palacsintai sokkal kisebbek es helyesebbek, mint az enyemek, ugyhogy szo nelkul 3-at gyorsan kicsereltem....es akkor, ott, a harmas szamu palacsinta alatt valami megcsillant:) 

Olyan volt, mint amikor varod, hogy egy jo szolosat pukkanjon a pezsgosuveg, aztan valahogy szinte hang nelkul kicsusszan belole a dugo...Szoval ez a meglepetes sem ment terv szerint, de legalabb jot rohogtunk. Mar-mar az Antoine eletcelja, hogy sikeruljon tokeletesen meglepnie - es oszinten szolva en nem banom az igyekezetet:)