Vegre! Elkezdodott a Halaadas szunet. Pentek delutan van, tegnap leesett az elso ho Lansing-ben. Legalabbis szamomra az elso, mivel az oktober 12-i hovihar idejen epp otthon voltunk , ahol vegig sutott a nap (majdnem). Ugy szurkoltam, hogy egyutt legyunk Antoine-nal az elso hohullaskor, de nem jott ossze. En itthon olvastam az An Ugly American cimu konyv torteneteit irodalomra, o meg dolgozott meg. Ettol fuggetlenul varazslatos volt! Mara persze elolvadt, de a hideg ittmaradt. Ugyhogy most huslevest fozok - miutan egesz heten szinte csak hideg kajat ettunk. A multkor legnagyobb meglepetesemre Vegetat lattam a Horrocks-ban, a kedvenc piac-szeru uzletunkben. Minek cipeltem akkor en ide a borondomben??

Kicsit kikeszitett az elmult ket het, mert szinte csak tanultam minden szabadidomben. A tanarok majdnem mindegyike kedves es megerto volt, de altalaban szerettek volna, ha mindent meg szunet elott bepotlok. Majdnem mindennel meglettem, de a szunetre is van rendesen tanulnivalo...
Lehet, hogy sikerul Jankat meglatogatnunk a 24-i hetvegen! Fuu, nagyon jo lenne talalkozni, es innen is jo lenne kimozdulni. 9 ora az ut kocsival csak oda, ugyhogy csak akkor nem megyunk,ha nagy ho lesz vagy jeg.

Antoine anyukajanak, Carol-nak az eskuvoje szep volt nagyon. Phoenix-ben volt, ami Arizonaban van, ami D-NY Amerika, ami azt jelenti, hogy baromi meleg volt vegig! Antoine-nak, mivel o egy hettel tovabb maradt, mint en, mar elege is volt a hosegbol....persze akkor meg nem tudta, hogy Lansing-ben mi varja. Itt olyan kopaszok a fak, mint Fugeden a csirke, mielott a levesvizbe dobjak.
En nagyon jol ereztem magam az amerikai csaladommal. Erdekes, hogy abszolut csaladtagkent kezelnek, de annyira, hogy nem is kerdezgetnek semmit. Alapveto dolgokat nem tudnak rolam meg a csaladomrol meg Magyarorszagrol, de mintha nem is ez szamitana, csak az, hogy ott vagyok, es egyutt esszuk a chilli-t.
Az eskuvo nagyon szep volt! Az eslo sorban ultem Antoine-nal, Jared-dal (occse), meg Carol szuleivel, nev szerint Grandma Mary es Grandpa Jimmy:) Bealltak eloszor a ferfiak a helyukre elol, Don, a leendo ferj, meg a 4 barat mogotte, akik tamogattak, aztan bejottek a koszoruslanyok, bealltak ok is a helyukre, aztan a fogadott enekesno meg lenyomott egy jo hosszu dalt, hogy csigazza az erdeklodest, mielott meglatjak az osszegyultek a menyasszonyt. Grandma Mary mar nem tudta, hogy hol van a lanya! "Mert nem jon mar?? Mire varnak?" Annyira ideges lett, hogy nem tortenik semmi - a notan kivul -, hogy mondta Antoine-nak, hogy menjen, nezze meg, mi a baj, kulonben o felall es elmegy. Szerencsere az enekesno hamar befejezte, Carol megjelent Grandpa Jimmy oldalan, es innentol minden rendben volt.
A fogadason is rendesen kitettek magukert a szervezok. Naggyon finom kaja volt, eloetelnek cukros-fahejas piritott dio meg kovaszolt garnelarak, hmmmmmm. A tobbit a fantaziatokra bizom:) Aztan meg tanc hajnalig. Na jo, csak olyan 11-ig, mert aztan atmentunk abba a szallodaba, ahol mi is, Carol-ek is, meg az egesz vendegsereg aludt, es ott folytatodott a fiesta. Nem mondanam, hogy hajnali 3-kor valaki kihivta a rendoroket csendhaboritasert, ha nem lenne igaz...
Aztan masnap hatalmasat reggeliztunk Antoine csaladjaval egy etteremben, mikozben Carol meg Don mar a repteren voltak, hogy New York-ba repuljenek a naszutjukra. Vegre visszaerunk a hazba, alig varom, hogy lezuhanyozzak, meg atoltozzek, mert valtoruhat se vittem magammal a szallodaba, erre az elso ember, akit meglatunk, az Don, amint boszen pakolja be a megmaradt italokat a konyhaba. Lekestek a gepet. Es nem is fuznek a csaladot szoros szalak Latin-Amerikahoz, ha 10 perc mulva nem lett volna ott megint mindenki, folytatva az elozo ejjel abbahagyott fiestat. Itt egy par kep.




Carol es Don. Innen mar nincs visszaut.


















Jared es Adrienn. Hat igen. Nekem ilyen sogor jutott.








Es ilyen ferj!!!











Grandpa Jimmy kozepen, Uncle Kayo es Uncle Nacho tarsasagaban.




Szoval jo volt az egesz ugy, ahogy volt.
Na megyek, megnezem a huslevest.

Oktober elsejen irtam:

Most epp fel sem fogom. Probalok kapaszkodokat talalni, tenyeket, amik bizonyossa teszik, hogy nincs tobbe. A zuhanasanak a kepe a fejemben. Zsanett hangja a telefonban. Minden, ami azota tortent. Az emberek reszvete, konnyei, olelesek. Anthony rovid mondatai a telefonban, csaladnak, ismerosoknek. Megis neha elfelejtem. A gondolataim masfele fordulnak, aztan mint egy hatalmas ko, ugy zuhan vissza a fajdalom a szivemre.
Nincsenek szavak, amik kifejezik, hogy mi megy bennem vegbe, es nincsenek szavak, amik vigasztalnak.
Gyasz. Anyira hideg, olyan tavoli fogalom. Mit keres az en gondolataim kozt?
Ma a Marianneknal ebedeltunk, es jol ereztem magam. A fiuk bohockodtak, es a mindennapi dolgokrol beszelgettunk. Zajlott az elet korulottem. Mosolyogtam. Aztan egy pillanat alatt megint osszetort minden, es levego utan kapkodtam a furdoszobaban. Hogy ulhetek az asztalnal es ebedelhetek, hogy elvezhetem az etelt, hogy nevethetek a vicceken, mikor az anyukam halott?

Az anyukam halott.

Olvasom ezt a harom szot ujra es ujra es ujra, es elfog a felelem, hogy talan tenyleg igaz. Hogy ez tenyleg en vagyok, velem tortent ez az elmult 2 nap, es az en eletem valtozott meg orokre. Es meg sok masik embere, akiket szeretek. Mi lesz Zsanival es Tamassal es Mamaekkal es Keriekkel? Kinek az ereje fogja megtartani oket?

En nem vadolom Istent, csak csondben vagyok. Nem talalom a szavakat. Brad azt mondta, o egy percig sem ketelkedne abban, hogy Anya Istennel van. Ismerte Ot, es Isten ismerte Anyat. Anya kereste Ot tiszta szivbol - de nem tehetett a betegsegerol, es neha onmagan kivul kerult. Urra lett rajta a depresszio, a ketsegbeeses, a felelmek, mint egy hatalmas szorny, es nem tudott mit tenni ellenuk.
Ez a konyvreszlet jutott eszembe ma:

"Éppen most értem haza egy tékozló fiú temetésérõl.
Rob-nak mindene megvolt. Zenei tehetség. Elragadó személyiség. Rajongó család. Kapcsolat Istennel. Gyönyörû otthon. Rengeteg barát. Rob-nak ezenkívül kábítószer- és alkoholfüggõsége is volt. Harmincnégy esztendejének utóbbi tizennyolc évét azzal töltötte, hogy fogta, amije volt, a távoli vidék felé fordult, kielégítette a vágyait, aztán bûnbánattal, imákkal és eltökéltséggel visszatért. Újra meg újra kereste a bocsánatot rehabilitációs központokban, fogdákban és anyja szeretõ karjaiban, és küzdött a lelkére vadászó démonokkal. Mexikói ételektõl illatozó, jazz-tõl hangos összejövetelekre jött haza józanon, csak azért, hogy aztán újra függõsége sötétségébe hívasson vissza.
Annyi imát imádkoztak érte! Annyi könny siratott! Annyi szó mondatott és iratott! Tizennyolc év sírás, közbenjárás, kiáltás, könyörgés. Tizennyolc év fájdalom, csalódás és bizalmatlanság. Tizennyolc és találgatás, hogy vajon mikor fejezõdik be a rémálom. Aztán Valentin napon végre hazament ez a tékozló fiú. Egy barátja kanapéján halt meg alvás közben, újabb többnapos ivászat után. Egy dolgot mindenki biztosan tudott a temetésén: noha túl sok napon át élt a távoli vidéken, oda-vissza ingázva az igazság ereje és a drogok csábítása között, Rob vitán felül Isten gyermeke volt, és végül hazatért. Megszabadult a függõségek kötelékeibõl. Az Atya eléje futott, amikor meglátta, és a legszebb ruhákba öltöztette."