Egy hettel kesobb.
Meg mielott elfelejtenem leirni, 2 hete elmentunk Mariannekkal egy tohoz, es vizisieltem! Hat eloszor is a silecek akkorak voltak, mint egy-egy snowboard....kezdoknek. Mar akkor elegge izgultam, mikor probaltam magamracsatolni a gumicipoket, nemhogy mikor a vizbe csobbantam. Aki meg nem probalta, annak keptelen vagyok elmagyarazni, hogy milyen erzes ket oriasi leccel a labadon normal pozicioban lebegni a vizen, mert vagy szetdolnek a lecek, vagy osszeakaszkodnak, vagy a hatamon kinlodok, mint egy bogar, vagy valamelyik nemkivanatos reszem viz ala sullyed - szoval orom volt, mikor elindult a motorcsonak. Elso alkalommal Brad tul lassan ment, ugyhogy nem tudtam rendesen felemelkedni, es nagyon lehorzsolta a kezemrol a bort a kotel. Masodik alkalommal nagyon hatradoltem, ezert a lecek vege a viz ala kerult, es hatraestem, de a harmadik volt a legerdekesebb: kicsusszantam a cipokbol, es elorehasaltam a lecekre. Ezt a combjaimon levo hatalmas zold foltok is tanusithatjak. Komolyan, latom magam, mint egy mesefilmhost, akit par mp-ig a levegoben huz a motorcsonak lecek nelkul, aztan belecsobban a vizbe:)

Tehat. Zsanettel. Elso heten Danny-re vigyaztunk - a szuleit a gyulekezetunkbol ismerem, az anyukaja, Teresa Belize-bol jott, ami Guatemala mellett van. A kisfiut orokbefogadtak, mert az anyukaja (aki mellesleg 17 eves volt, amikor szulte) kokainfuggo volt, ezert elvettek tole a babat. Danny nem tud sem beszelni, sem jarni, nem eszik a szajan keresztul, mert az izleloimboi nagyo erzekenyek, ugyhogy a hasaban van egy kateter, azon keresztul kell kb. 2orankent etetni. Tunderi kisfiu! Folyton mosolyog, ugy tunik sok mindent megert, amit mondunk neki, es szereti az ember kezet szorongatni vagy csipkedni.
Ha az ember leteszi a foldre, elkezd a terden ugralni, mint egy nyuszi; ugyhogy kozlekedni vegulis tud, csak reng a haz tole. 2 szo van, amit tokeletesen ki tud mondani, es akar tularad az oromtol, akar valami baja van, ezeket kiabalja: az egyik Daddy (apa), a masik Bob. Bob a szomszed, akivel nagyon szeretik egymast. Se "anya"-t nem mond, se a tesoja nevet, de Bob-et eloszeretettel hajtogatja! Szoval tenyleg nagyon jol ereztuk magunkat Danny-vel, sokat setaltunk, voltunk biciklizni, neztunk meseket, egyszer meg reggelizni is elmentunk egy etterembe!

Ez jo volt igy, mert kerestunk valamennyi penzt, de estenkent azt csinaltunk, amit akartunk. Setaltunk a belvarosban, fagyiztunk, jatszottunk, beszelgettunk, vasaroltunk, kaveztunk, meg a Marianneknal is voltunk vacsorara (ahol Duna TV-t is neztunk, mert nekik olyan hiper-szuper antennajuk van, hogy az is bejon)! Hetvegen satorozni mentunk egy fiatal hazasparral, Josh-sal es Stefan-nel. A felreertesek elkerulese vegett a ketto kozul Stefan a lany - akinek, hat igen, a nevet a ketajtonyi Harley Davidson-os apukaja valasztotta. Ez nagyon nagy elmeny volt, noha eleg sokat esett az eso. Nekem az egyik kedvenc helyem a Cherry Republic nevu uzlet volt (amit lathattatok a kepeken), ahol minden cseresznyes volt, a salsatol kezdve a lekvarokon keresztul az edessegekig minden, es mindezt meg lehetett kostolni! Egy nagyon jo kis profi taborhelyen voltunk, elore letisztitott es kiegyenesitett resszel, ahova felallitottuk a kb. 8 szemelyes satrunkat. Mondtak az erdeszek, hogy medvektol nemigen kell tartanunk, de minden kajamaradekot alaposan csomagoljunk el, mert a mosomedvek nagyon magabiztosan maszkalnak a satrak korul:) Vasarnap furodtunk a Michigan toban egy titkos eldugott partszakaszon, amit (majdnem) csak Josh ismert. Amugy szerintem azert nem voltak tobben, mert jeghideg volt a viz, raadasul meg a szel is fujt. Azert persze mindannyian belementunk, csak hogy elmondhassuk magunkrol. A Michigan to egyebkent ugy nez ki, mint egy tenger, mert egyaltalan nem latni a masik partjat, annyira nagy!

A masodik heten nekem mar kezdodott az iskola sajnos, ez kicsit utjaba allt az oromunknek...Zsanett bejott velem egy-ket orara, de nem talalta oket tul erdekfeszitonek! Azert estenkent meg jutott idonk billiardozasra, minigolfozasra, orias jegkremszornyetegekre. Es szombaton nekivagtunk Chicago-nak! 3 es fel/4 ora kocsival (eltevedes nelkul), ugyhogy jo koran indultunk. Hat, tenyleg hatalmas varos, teli felhokarcolokkal meg kocsikkal. Hala Istennek gyonyoru nap volt, ragyogo, szel nelkuli. Tulajdonkeppen egesz nap csak a varosban setaltunk. Ebedre vittunk szendvicseket, ugyhogy finom kis pikniket rendeztunk a felhokarcolok arnyekaban. Az egyik kedvenc helyem a Millenium Park volt, ami egy nagy fuves resz femvazzal korbefonva, csordultig emberekkel. Ez az ami hianyzik Lansing-bol, az emberek az utcan. Itt senki nem setal, mindenki kocsit vezet. Nincsenek is jardak. Nem pezseg az elet, nem csacsognak korulotted, nincsenek elo szinfoltok. Budapest persze sokkal gyonyorubb, mint Chicago, sokkal jobb stilusu es hitelesebb!

Vasarnap pedig a bucsu napja volt. Nehez volt, de akkora orommel nezunk vissza mindharman arra a 2 hetre, hogy nem erdemes a dolog szomoru reszere koncentralni! A hazafeluton figyelemeltereles es oromnoveles gyanant beugrottunk egy IKEA-ba(!), amit Detroit-tol nem messze talaltunk. Nem vettunk semmit, de olyan igazi hompolygo europai embertomeggel talalkoztunk odabent, es persze nem hagyhattuk ki a szemermetlenul olcso hotdogot meg kavet!

Ulok a kanapen, a mellettem levo ablakon tokeletes lusta pentek delutani feny szurodik be. Csond van es nyugalom. Nem kell rohanni, nem kell tervezni vagy olvasni vagy keszulodni. A meg zold fakat halkan sustorogtatja a szel - jol erzem magam.

Zsanettel annyira jo volt egyutt lenni! Sokat valtozott, majdnem 16-bol 17 eves lett, miota lattam, es ez rengeteget szamit. Fura ugy kimondani, hogy a 16 eves Zsanettet egyaltalan nem is lattam! Sokat beszelgettunk, majdnem ugyanannyit nevettunk meg hulyeskedtunk, es hat lanyok vagyunk, ugyhogy valamennyit sirtunk is. Semmi nem potolja a szemelyes idotoltest! Olyan jol esett folyamatosan magyarul beszelgetni vele - a szemelyisegem egy felrerakott resze kelt ujra eletre ezalatt a 2 het alatt. Es Antoine is sokat fejlodott, mar jo sok mindent ert es alapszavakbol csomo mindent kifejez. (Ma reggel peldaul ugy ebresztett, hogy 'Boldog nevnapot!', az utanozhatatlan akcentusaval...) Zsanettel sokszor megnevettetett minket, ahogy probalt magyarul resze lenni a beszelgeteseinknek. Mar nem lehet am akarmirol beszelni a fule hallatara, mert neha tobbet megert, mint hinnem:) Legnagyobb oromomre.
Zsan rogton elsirta magat, ahogy a karjaimba omlott a repuloteren, pontosan ugy, mint Janka 3 evvel ezelott. Az uton hazafele meg el sem hittem, hogy ott ul a hatso ulesen, most meg neha meg mindig hatranezek, hogy mondjak neki valamit...
Neha egykorunak ereztem magam vele, neha ugy, mintha az anyukaja lennek. Es talan sose ertettem meg ennyire, hogy milyen a szuloi aggodas. Amikor elmeseli oszinten, hogy mi a helyzet, kitarja elem a szivet, hogy segitsek, adjak tanacsot, mutassam az utat - de sehol nincs garancia ra, hogy ugy is fogja csinalni. Ez nagyon frusztralt az elejen. Mikor az ember elkovet bizonyos hibakat, szeretne megosztani azokkal, akiket szeret, szeretne atadni nekik a bizonyossagot, a bolcsesseget, hogy nem eri meg, van jobb megoldas, van boldogabb ut. De nehez folfogni, hogy annak a masiknak maganak kell ide eljutnia. Lehet velemenyt mondani, lehet tanacsot adni, lehet meggyozni - csak egy valamit nem lehet: megparancsolni. En tudni akartam biztosan, hogy Zsanett megerti amit mondok, belatja hogy igazam van, ezert rogton ugy dont, ahogy en akarom, hogy dontson. Vajon onzosegbol akarjuk biztonsagban tudni a szeretteinket, hogy ne kelljen aggodnunk miattuk? Azert akarjuk, hogy jol dontsenek, hogy nekunk ne fajjon az o fajdalmuk?
Meg kellett ertenem, hogy el kell engednem Zsanettet. Le kell tennem Isten kezebe a problemait, a ketsegeit, a kuzdelmeit, a szivet - nem harcolhatok meg semmit helyette, es o sem juthat tul a kerdesein harcok nelkul. Isten jobban szereti nalam, jobban ismeri nalam, es akkor is vele van, amikor en nem vagyok ott. A felelossegem az, hogy peldat mutassak, hogy kozeli kapcsolatban legyek vele, es hogy terelgessem, amennyire engedi.
Antoine vegig fantasztikusan viselkedett vele/velunk. Mint egy igazi baty. Torodott, a szivet adta, oszinte volt, nem felt megkerdezni a legfontosabb kerdeseket es folhozni a legjelentosebb temakat. Termeszetes volt es szereto - nem is kivanhattam volna jobbat, tenyleg.

Ahh, ki ne hagyjam, hogy mennyire orultem a sok kedves ajandeknak! A Turo Rudi meg mindig utanozhatatlan, a hazi orolt pirospaprikaval Fuged-izu porkoltet keszitettunk, es a torkolypalinka minden egyes alkalommal konnyeket csal Anthony szemebe. Nagyon koszonom a mindenfele Magyarorszag-szeletkeket!

Rengeteg mindent csinaltunk, nem is emlekszem az elejere. Ez van, ha az ember 3 hetet probal egy bejegyzesbe suriteni...Ha naponta irtam volna, minden beszamolo hosszabb lett volna, mint ez lesz. "It is wonderful how much news there is when people write every other day; if they wait for a month, there is nothing that seems worth telling."
Huuu, mennem kell vacsorat kesziteni! Kesobb folytatom az elmenybeszamolot:)