Egy hettel kesobb.
Meg mielott elfelejtenem leirni, 2 hete elmentunk Mariannekkal egy tohoz, es vizisieltem! Hat eloszor is a silecek akkorak voltak, mint egy-egy snowboard....kezdoknek. Mar akkor elegge izgultam, mikor probaltam magamracsatolni a gumicipoket, nemhogy mikor a vizbe csobbantam. Aki meg nem probalta, annak keptelen vagyok elmagyarazni, hogy milyen erzes ket oriasi leccel a labadon normal pozicioban lebegni a vizen, mert vagy szetdolnek a lecek, vagy osszeakaszkodnak, vagy a hatamon kinlodok, mint egy bogar, vagy valamelyik nemkivanatos reszem viz ala sullyed - szoval orom volt, mikor elindult a motorcsonak. Elso alkalommal Brad tul lassan ment, ugyhogy nem tudtam rendesen felemelkedni, es nagyon lehorzsolta a kezemrol a bort a kotel. Masodik alkalommal nagyon hatradoltem, ezert a lecek vege a viz ala kerult, es hatraestem, de a harmadik volt a legerdekesebb: kicsusszantam a cipokbol, es elorehasaltam a lecekre. Ezt a combjaimon levo hatalmas zold foltok is tanusithatjak. Komolyan, latom magam, mint egy mesefilmhost, akit par mp-ig a levegoben huz a motorcsonak lecek nelkul, aztan belecsobban a vizbe:)

Tehat. Zsanettel. Elso heten Danny-re vigyaztunk - a szuleit a gyulekezetunkbol ismerem, az anyukaja, Teresa Belize-bol jott, ami Guatemala mellett van. A kisfiut orokbefogadtak, mert az anyukaja (aki mellesleg 17 eves volt, amikor szulte) kokainfuggo volt, ezert elvettek tole a babat. Danny nem tud sem beszelni, sem jarni, nem eszik a szajan keresztul, mert az izleloimboi nagyo erzekenyek, ugyhogy a hasaban van egy kateter, azon keresztul kell kb. 2orankent etetni. Tunderi kisfiu! Folyton mosolyog, ugy tunik sok mindent megert, amit mondunk neki, es szereti az ember kezet szorongatni vagy csipkedni.
Ha az ember leteszi a foldre, elkezd a terden ugralni, mint egy nyuszi; ugyhogy kozlekedni vegulis tud, csak reng a haz tole. 2 szo van, amit tokeletesen ki tud mondani, es akar tularad az oromtol, akar valami baja van, ezeket kiabalja: az egyik Daddy (apa), a masik Bob. Bob a szomszed, akivel nagyon szeretik egymast. Se "anya"-t nem mond, se a tesoja nevet, de Bob-et eloszeretettel hajtogatja! Szoval tenyleg nagyon jol ereztuk magunkat Danny-vel, sokat setaltunk, voltunk biciklizni, neztunk meseket, egyszer meg reggelizni is elmentunk egy etterembe!

Ez jo volt igy, mert kerestunk valamennyi penzt, de estenkent azt csinaltunk, amit akartunk. Setaltunk a belvarosban, fagyiztunk, jatszottunk, beszelgettunk, vasaroltunk, kaveztunk, meg a Marianneknal is voltunk vacsorara (ahol Duna TV-t is neztunk, mert nekik olyan hiper-szuper antennajuk van, hogy az is bejon)! Hetvegen satorozni mentunk egy fiatal hazasparral, Josh-sal es Stefan-nel. A felreertesek elkerulese vegett a ketto kozul Stefan a lany - akinek, hat igen, a nevet a ketajtonyi Harley Davidson-os apukaja valasztotta. Ez nagyon nagy elmeny volt, noha eleg sokat esett az eso. Nekem az egyik kedvenc helyem a Cherry Republic nevu uzlet volt (amit lathattatok a kepeken), ahol minden cseresznyes volt, a salsatol kezdve a lekvarokon keresztul az edessegekig minden, es mindezt meg lehetett kostolni! Egy nagyon jo kis profi taborhelyen voltunk, elore letisztitott es kiegyenesitett resszel, ahova felallitottuk a kb. 8 szemelyes satrunkat. Mondtak az erdeszek, hogy medvektol nemigen kell tartanunk, de minden kajamaradekot alaposan csomagoljunk el, mert a mosomedvek nagyon magabiztosan maszkalnak a satrak korul:) Vasarnap furodtunk a Michigan toban egy titkos eldugott partszakaszon, amit (majdnem) csak Josh ismert. Amugy szerintem azert nem voltak tobben, mert jeghideg volt a viz, raadasul meg a szel is fujt. Azert persze mindannyian belementunk, csak hogy elmondhassuk magunkrol. A Michigan to egyebkent ugy nez ki, mint egy tenger, mert egyaltalan nem latni a masik partjat, annyira nagy!

A masodik heten nekem mar kezdodott az iskola sajnos, ez kicsit utjaba allt az oromunknek...Zsanett bejott velem egy-ket orara, de nem talalta oket tul erdekfeszitonek! Azert estenkent meg jutott idonk billiardozasra, minigolfozasra, orias jegkremszornyetegekre. Es szombaton nekivagtunk Chicago-nak! 3 es fel/4 ora kocsival (eltevedes nelkul), ugyhogy jo koran indultunk. Hat, tenyleg hatalmas varos, teli felhokarcolokkal meg kocsikkal. Hala Istennek gyonyoru nap volt, ragyogo, szel nelkuli. Tulajdonkeppen egesz nap csak a varosban setaltunk. Ebedre vittunk szendvicseket, ugyhogy finom kis pikniket rendeztunk a felhokarcolok arnyekaban. Az egyik kedvenc helyem a Millenium Park volt, ami egy nagy fuves resz femvazzal korbefonva, csordultig emberekkel. Ez az ami hianyzik Lansing-bol, az emberek az utcan. Itt senki nem setal, mindenki kocsit vezet. Nincsenek is jardak. Nem pezseg az elet, nem csacsognak korulotted, nincsenek elo szinfoltok. Budapest persze sokkal gyonyorubb, mint Chicago, sokkal jobb stilusu es hitelesebb!

Vasarnap pedig a bucsu napja volt. Nehez volt, de akkora orommel nezunk vissza mindharman arra a 2 hetre, hogy nem erdemes a dolog szomoru reszere koncentralni! A hazafeluton figyelemeltereles es oromnoveles gyanant beugrottunk egy IKEA-ba(!), amit Detroit-tol nem messze talaltunk. Nem vettunk semmit, de olyan igazi hompolygo europai embertomeggel talalkoztunk odabent, es persze nem hagyhattuk ki a szemermetlenul olcso hotdogot meg kavet!