Kepek forditott sorrendben, valamint a majus 9 es majus 22 kozotti csodalatos ket het alatt tortent esemenyek kronikaja Ildi tollabol

Csicseriborsó bab lencse

 

„Csicseriborsó bab lencse,…” dúdolom magamban, miközben rendezgetem a képeket és a Csemegében felfedezett csicseriborsó krémet – amit Amerikában kóstoltam először- eszem chips-szel. Meg kell állapítanom, hogy jó így együtt. Íze felidézi az emlékeket.

 

A hosszú repülő utat odafelé, a gyomorgörcsös felszállást, a végtelen fáradtságot a Kennedy reptéren a beszállásra várva, és a detroiti megérkezés örömét.

Az első reggeli közös kávét, az idő eltolódás miatti fáradtságot.

Ann Arbor-t, az east lansingi arborétumot a visszhang próbával, a lepke paddal, és a lábbal működtethető bimbam játékkal.

Az első meghívást Marianna és Brad házába, Adáék kedves, szintén vegyes házaspár barátaihoz.

Az egyetemi professzorok kedvességét, és azt a büszkeséget, ami májunk méretének nem tett ugyan jót, de eb, aki bánja. Mit számít, amikor dicsérik a lányt.

A puzzle-ozást nászékkal, Anthony kiállítását Detroitban, és a lansing-i vízművet, amit Brad mutatott meg nekünk.

És természetesen a vacsorát az egyetemen, amit a végzős diákok családjainak rendeztek, ahol bemutatásunkkor Kendi, Ada professzora a kedvünkért megtanult és elmondott pár mondatot magyarul.

Valamint amiért tulajdonképpen ott voltunk, amiért elindultunk az Óperencián túlra, a diplomaosztó.

Készültek képek, és videók, hogy megőrizzük, hazahozzuk és megmutassuk az itthoniaknak, de a legnagyobb igyekezettel sem tudja vissza adni azt a katartikus élményt, amit ott átéltünk.

Adrienn Vasquez, Summa cum laude, Valedictorian.

Ez így leírva csak pár szó, annyit jelent, hogy Vasquez Adrienn Summa cum laude, évfolyam elsőként fejezte be tanulmányai a Nagy Tavak Keresztény Egyetemen, de ott átélve, végig hallgatva búcsú imáját, melynek első mondata magyarul hangzott el, na az valami más volt, mint pár felolvasott mondat.

„Hisz az előbb még öt éves voltál” mondta Ember könnyek között miközben a ceremónia után magához ölelte, ahol csak azért volt sapkadobálás, mert a magyarok ezt látják az amerikai filmeken, és látni akartál élőben is, így az egyetem történetében először volt sapkadobálás.

A Casablanka, ami mint tudjuk klasszikus, és a fiatalok még nem látták, ezért muszáj volt végig nézni, Hunphry Bogart felejthetetlen alakításával.

A valamivel több, mint egy kilométeres séták a szállásunktól a kollégiumig, ami miatt az ottaniak úgy néztek ránk, mintha legalább is két fejünk lenne: ”Gyalogoltok? Ilyen sokat?”

A diagonálba nyírt tökéletes előkertek, amiket ottlétünk alatt szórakozásból osztályoztunk: fiam hozd ki az ellenőrződet, ezért már beírás jár, legalább tíz centis!

A steak vacsorát Kendiéknél, ahol Ember nagyot nézett, amikor letették elé a dinoszaurusz méretű húst, aztán az estébe nyúló baseball-ozás Truman-nal és Will-lel

A Michigen tó partján eltöltött pár nap, South Haven-ben, és Chicago-ban, a bab, ami alatt mi is lefényképezkedtünk, így elmondhatjuk, hogy a család összes tagja volt az óriás babnál Chicago-ban, ha nem is egy időben.

A búcsúvacsora Pablo-nál, ahol a legkisebb Lidérc születésnapjának tiszteletére spanyolul hangzott el, a tulaj rögtönzött előadásában egy mexikói köszöntő, és a séta az Óvárosban.

 

És amikor, ott a mágnes kapun túl, a detroiti reptéren, szememből hulló könnyeken át mosolyogva kifelé integettem, míg másik kezemmel a legkisebb lidércet próbáltam ölelgetve vigasztalni, a vámos hölgy először értetlenül nézett ránk, majd felfogva a helyzet szívszorító voltát – rajtunk kívül senki sem zokogott, amíg mezítláb próbálta a röntgengépen átengedett cuccát összeszedni – mindkettőnket magához ölelt, és sekélyes angol tudásommal megértettem, azt próbálta vigasztalás képen mondani, milyen jó, hogy van aki szeret minket.  Igen, van, és van, akit mi is szeretünk, és tudjuk, hogy jól van, ahogy van, hogy jól élik az életüket, ott kint, túl az Óperencián, de mégis, szívszorító az elválás.

 

Elfogyott a csicseriborsó krém. Lenyelve az utolsó falatot, a könnyeimmel együtt, most is elszorul a szívem, ahogy magam előtt látom integető egyre távolodó alakjukat.