Furcsa ez a nyar. Ezekben a honapokban egybefolyik valaminek a vege es valami ujnak a kezdete az eletemben. Keszen allok a valtozasra, de azert orulok, h nem egyik naprol a masikra tortenik minden.

Junius legelejen atkoltoztunk Lansing masik csucskebe. Egyikuk sem banta, h el kellett jonnunk az egyetemi lakasbol – 4 ev boven eleg volt a maganszfera hianyabol, a papirvekony falakbol, az alcazott borosuvegekbol:) Egy ismerosunk hazaban huzodunk meg ezen a nyaron, aki egy masik allamban talalt munkat es most probalja eladni az itteni lakasat. Remeljuk nem fog sikerulni, legalabb is egy ideig. Tipikus Revolutionary Road kornyeken lakunk: bekes, nyugodt, almos kertvaros folyamatos funyiro-zummogessel es egymast figyelo szomszedokkal. Nem illunk ide, eppen ezert erdekes az egesz. 5 honapra egy tehetos fiatal par borebe bujunk, akinek a biztonsag es a kenyelem az elso szamu szempont az eletben. 

Az elmult 3 hetben kiolvastam masfel konyvet; kipakoltam 16 dobozbol es 4 borondbol; foztem mindenfele magyaros etelt; megneztem legalabb 6 filmet; megismerkedtem ket uj szomszeddal; jelentkeztem (sikertelenul) ugy 7 allasra; 2 nap vigyaztam egy fizikailag es mentalisan serult kisfiura; felfedeztem, hogy mennyire jo kombinacio reggelire barackot enni malnaval; gazoltam a hatso udvarban; napoztam a kigazolt hatso udvarban; ablaktisztitoszerrel lebenitottam majd megoltem egy undorito, szoros pokot (a Windex mindenre jo, lasd: Bazi Nagy Gorog Lagzi); es sikitas nelkul szememmel kovettem ahogy egy eger (vagy szoros beka, meg nem dontottem el) atszalad a nappalin.

Az egyik legjobb dolog az eletemben mostanaban az, h talaltam egy rokon lelket. Trisha-ban lakik, akit meg a hires ropizos felevbol ismerek, de akkor valahogy elkerult minket a baratsag. Nemreg ujra osszefutottunk, es ugy cuppantunk egymasra, mint ehes kistehenek a meleg togyre. Nagyon hasonlo elethelyzetben vagyunk, de inkabb belulrol, mint kivulrol. Mindketten keressuk a helyunket a vilagban (igen, tudom, nem csak mi), es mindketten valami nagy dologgal kuzdunk epp most (igen, tudom). O aprilisban idegosszeomlassal meg ongyilkos gondolatokkal korhazba kerult, ami nekem olyan ismeros helyzet. Marmint az, h valakivel a kozelemben ilyesmi tortenik. Irtam neki biztato, olelo, erot ado, szereto gondolatok, es o legnagyobb meglepetesemre visszairt a korhazbol, es tulajdonkeppen itt kezdodott a baratsagunk. Azota jobban van, de rendszeresen jar pszichologushoz es tiz korommel kapaszkodik Istenbe. Rengeteget segit nekem abban, h megertsem a depresszio milyenseget, ezt a szurke, nyomaszto, remenytelen, maganyos, benult allapotot, ami Anyanak es a kozepso hugomnak is olyan ismeros terep (volt).

En is elkezdtem egy tanacsadohoz jarni hetente, aki probal engem segiteni es navigalni a gyasz kiismerhetetlen tengeren. Igy majdnem 3 ev utan ugy erzem, h eljott az ido, h szembenezzek Anya elvesztesevel, a szuro fajdalommal, a sotet gondolatokkal. Eddig negyszer voltam. Karen, a tanacsadom egy gyonyoru, eros, gyenged, bolcs, vilagito kek szemu, teljesen feher haju otvenes no. Nagyon szimpatikus.

Szoval Trisha-val hetente legalabb egyszer talalkozunk, hatalmasakat setalunk, es kibeszelgetjuk a lelkunket. Tegnap atjott vacsorara, es ejfelkor meg a kertben neztuk a csillagokat. Furcsa dolog a baratsag, ahogy oregszik az ember, ugy lesz egyre nehezebb baratokat teremteni. O az elso igazan kozeli baratnom, miota idekoltoztunk (majd’ 4 eve!), es mintha teljesen elfelejtettem volna, h h kell ezt csinalni. Rozsdas barat vagyok, nyikorgok minden lepesnel. De milyen szep ez a kifejezes, baratokat teremteni! Es milyen igaz. Baratsagok nem szuletnek csak ugy a semmibol, erofeszites, aldozatok, kellemetlensegek nelkul, hanem nekunk kell a baratainkat megteremtenunk, ugy, h baratkent viselkedunk valaki irant.

Ez a nagy bolcsesseg jo is lesz zarogondolatnak:)